Fölfelé fújják a füstöt, vagy lefelé, maguk elé, gyorsan engedik ki, vagy apró karikákban, karba tett kézzel, esetleg az állukat támasztva cigarettáznak a filmekben a nők. Mi pedig csodálattal bámuljuk őket.

Emlékeztek, amikor Beverly D’Angelo karikákat fúj a Hair-ben egy katonatiszt felé? Vagy Pam Grier amikor a Jackie Brown címszerepében rágyújt, és mintegy falat emel maga köré füstből? És Marlene Dietrich a filmjeiben, ahogy mohón szívja a cigarettát, és vastagon fújja ki a füstöt?

Mindegyik nőalak más korból származik, mást képvisel, máshogy cigarettáznak. Egyvalami közös bennük: van abban valami szexi, ahogy rágyújtanak. Fontos a filmvásznon, hogy milyen mozdulatokkal húzza ki egy hölgy a cigarettát a dobozból, esetleg a cigarettatárcából. Marlene Dietrich például finoman odakocogtatja valamihez. A következő lényeges momentum, amint a nő a szájába veszi a cigarettát, majd meggyújtja azt, és végül az első slukkot kifújja.

Nem volt ritka, hogy a magyar színésznőket cigarettával fényképezték le, Karády Katalin egyik emlékezetes portréján is dohányzik. Gobbi Hilda egész fiatalon gyújtott rá először, az önéletrajzában is sokat ír a cigarettázásról. A huszadik század elején úgy tartották, akik dohányoznak, azért teszik ezt, mert kockázatkereső, extrovertált személyiségek. A húszas, harmincas években is születtek olyan írások hazánkban, amelyek közönséges, mondén dolognak tartják, ha egy nő rágyújt, és szinte egyenértékű a fegyelmezetlenséggel, bujasággal.

Forrás: Deviantart és Auctionworks

A húszas, harmincas években készült filmekben ábrázolt dohányzó nők néha feslettek, mint amilyen a Kék Angyal üdvöskéje, vagy csábítók, esetleg olyan lányok, akik dolgozni kényszerülnek. Gyakran az éjszakában dolgoznak, a szórakoztatóiparban, és jobbára egyedülálló nők, vagy olyanok, akik nem élnek házasságban. A hűséges családanyákat, feleségeket ekkor még nem ábrázolják cigarettával.

A II. világháború idején történt forradalmi változás. A frontokon harcoló férfiak helyett a nőknek kellett dolgozniuk, a családot eltartaniuk. Önállóságuk nőtt, ruháik egyre praktikusabbá váltak, és elkezdtek nadrágot hordani. A nadrágos, cigarettázó nő korábban furcsának tûnt, és nyilván, kimondatlanul, leszbikusnak. A negyvenes évek végére azonban már a „tisztes háziasszonyok” között egyre többen dolgoztak és füstöltek a munkahelyen és otthon is. A hatvanas években pedig a különböző mozgalmak és a popkultúra megjelenése általánosan elterjedtté tette a dohányzást a fiatalok között.

A cigarettával ábrázolt nőkben van valami különös erő. A testtartásuk, mozdulataik sugallják ezt, még akkor is, ha esetleg leszegett fejjel fújják ki a füstöt. Ugyanakkor érzékenységet, sebezhetőséget, is kifejezhet az, ha valaki rágyújt, és ez ismét csak attól függ, hogyan mozog a vásznon vagy fotón a hölgy. Mit sugároz a tekintete. A dohányzás kifejezheti azt is, hogy az illető felnőtt, önálló, hiszen megteheti, hogy cigarettát vásárol. És nem utolsó sorban kifejezetten szexi lehet, ahogy egy vonzó nő a szájába teszi a cigarettát. Vagy ahogyan a füst az ajkai közül távozik. De a dohányzás, mint szexuális fétis már egy külön műfajjá vált, másik lapra tartozik.